A zord időben mintha még mogorvábbak lennének az emberek. Valahogy az én alaphangulatom is rosszabb, bár tegnap azért ért némi sikerélmény. :) Reggel a szokásos módon röplabdázni mentem, bár nem éreztem azt, h majd szét robbanok az energiától. Viszonylag kevesen voltunk, elő vettem tehát a megyfigyelő-szememet (vhogy azt érzem káros ez a megfigyelés szeminárium...) és elkeztem minden egyes embert jó alaposan szemügyre venni. Egyébként nem mintha vérre menne, de az én csapatom nyert, s ez megadta a nap kezdő lökését.

Ezután hazarohantam majd vissza a suliba. Mostanába a buszon is mindig kiprovokálom az emberektől, h a szemembe nézzenek. Az egyik megállóban állt egy srác. Tőle is kiprovokáltam, s rámmosolygott. Nem mintha hűű de sokat jelentene, de akkor, ott számított. Mert rájöttem, h mostanában mintha csukva lettek vlona a szemeim, mert Tündérkirályfi így, meg Tündérkirályfi úgy... Holott a Tündérkirályfi csak az én Tündérmesémben létezik, s bármelyik hercegre ráillene...