megkérlek benneteket, hogy ne kérdezzetek semmit. az ember fél órán belül hihetetlen magasságokat és mélységeket képes megtapasztalni. nincsenek tündérkirályfik. soha nem is léteztek.

Ezúttal már nem reagáltam hülyén, mert nem is reagáltam. Ma vicces volt. Két barátnőm is felismerte a homogén kapcsolatok fontosságát, mindkettő megosztotta velem ezt egy tea mellett, s láttam, hogy mindkettő szenved ettől. Az egyik nagyon, ő sírt is, de azt hiszem ő azért…

Nikike: "Elöljáróban annyit a filmről, hogy szerintem ők a világ legszexibb párosa, a többit meg majd meglátod."Atis: "Akkor a férfit tudom. De ki a nő? Áruld már el kik a világ legszexibb párosa, ha nem mi?" 

"Hogy a sok pusziból mi lett. Hogy van-e közös mibenlétünk. Hogy véletlenül vagy direkt van az, ha egy ütemre lépünk. Hogy akkor ez most szerelem (tudod, a soha-el-nem-válunk én-csak-veled-te-csak-velem) vagy egyszerűen csak úgy járunk?"

"Hajnalban kiégve, Ájultan fekszem veled, A város mindegyik Álmában szerepelek. Tündértől szajháig Széles a repertoár, Csak valahogy nekem is Aludni kéne már."

És akkor azt mondta, "szeretlek".Én meg erre vágtam egy Jones-ot. De nam Samanthát, hanem Bridget-et: "ööö, tényleg?"

Jajj. Jajj. Jajj. Sokszor hangoztattam az utóbbi időben, hogy kezd kicsúszni a lábam alól a racionalitás talaja. Divergens, dekoncentrált, és mindenfále egyéb de-, és a- vagyok mostanság. Nem fárasztanálak benneteket, kedves olvasók mindenféle nyálas, csöpögős, érezlemes…