Ma eszembe jutottak a gólyatábori élmények...

Ott találkoztunk először G.-al. Kb. úgy zajlott, hogy megérkeztünk a táborba, megkaptuk a fantasztikus egyenpólót és elkezdtünk ismerkedni a többiekkel. Nagyon hosszú ideig nem találkoztam másik szociológussal, amikor hirtelen valaki közölte, hogy Ő is az.

Na tessék, gondoltam magamban, itt van ez a lyánygyerek. Olyan a haja, mint valami festőpemzli, és halálfejek vannak rajta mindenhol. Széép.

Az első beszélgetésünk kb így nézhetett ki:

-N: És te hol laksz?

-G: Sándorfalván. Gondolom, azt sem tudod, hol van....

-N: (sértődötten) Már hogy nem tudnám, anyukám is odavalósi... (Most hülyének néz? Akkor  jobb lesz, ha én másvalaki után nézek...)

Szóval először leírtam magamban.

Az ítélet akkor változott meg, amikor az első napokban a hülye M. miatt elévedtünk a BTK-n és ő neki köszönhettem, hogy nem késtem el az óráról. Meg akkor, amikor kiderült, hogy van egyenpólónk! :)

Azóta hatalmasat nőtt a szememben. És nem is tudom mi lenne velem nélküle.

<3