Három vizsga, egy napon. Hurrá. De túléltük. És KÉPES voltam!

"Mert nincs lehetetelen ötlet, véghezvihetetlen feladat, ha bízol benne, hogy meg tudod csinálni, sikerül!!" - még ma is cseng a fülemben az általános iskolás tanító néni hangja, aki tényleg bízott bennünk és meg kell vallani, hogy egész jó munkát végzett! :)

A nap poénja pedig a következő. G.-vel megérdemelt fagyinkat eszegettünk a Kárász utcán, amikor szinte a semmiből támadt le minket az a zenész bácsi, aki a Kárász utcán szokott pohárral meg szájharmonikával játszani. Alig tudtam levenni a szemem, a valljuk be, egészen híjas fogsoráról. Szinte csak hozzám beszélt, G. meg lapított, persze ő is alig tudta visszafojtani a nevetést. "Mert a művészt nem becsülik meg, meg becsülik?, nem.. és nincs nő se, aki ráreagáljon...." És persze az összes ember, aki akkor arra járt, rajtunk röhögött....