Nos, azt be kell látnom, hogy nem rentábilis az, ha szerelmi bánatot vásárlással enyhítek... :SMa Múzeum, és Tisza-part, egyedül, de kellett ez.Gondolkoztam. Mikor kisebb voltam, sokszor álmodoztam arról, mikor láttam a csészényi téren andalgó párocskákat, hogy egyszer majd én…

..legalábbis ennek sincs palástja, vagy koronája. És mégis.Most, ebben a pillanatban, sajnálom magam, és sajnálom, hogy Szegeden vagyok.Kell a szerelemnek ilyen nehéznek lenni? Egyáltalán szerelem-e ez?Egy negatív rezgés, egy blogbejegyzés.